Jegesmedvék: A sarkvidék urai

A jegesmedve (Ursus maritimus) a világ legnagyobb szárazföldi ragadozója, amely az Északi-sarkvidék zord vidékének igazi túlélőmestere. Testfelépítése tökéletesen alkalmazkodott a fagyos környezethez: bundája szinte tökéletes hőszigetelő, alatta vastag zsírréteg segíti a testmeleg megtartását. Érdekesség, hogy bőre fekete, így hatékonyabban nyeli el a napsugárzást, bundája pedig valójában nem fehér, hanem üreges és átlátszó szőrszálakból áll, amelyek a fényt visszaverve fehérnek tűnnek.

A jegesmedvék kiváló úszók: órákig képesek a jeges vízben haladni, hogy élelem után kutassanak. Fő táplálékuk a fóka, amit elsősorban a jégtáblák szélén vagy a légzőnyílásoknál vadásznak. Téli álmot nem alszanak – kivéve a vemhes nőstényeket –, így egész évben aktívak. Talpukat vastag szőr fedi, hogy jobban tapadjanak a csúszós jéghez.

Életmódjukat azonban egyre inkább veszélyezteti az éghajlatváltozás: az olvadó jégtakaró miatt egyre nehezebben jutnak zsákmányhoz, ami hosszú éhezési időszakokat eredményez. A faj fennmaradását a túlzott vadászat is veszélyeztette korábban, bár ma már több nemzetközi egyezmény is védi őket.

Érdekes módon a jegesmedve időnként kereszteződik a grizzly medvével, és így ritka, természetes hibridek – az úgynevezett „grolar” vagy „pizzly” medvék – jöhetnek létre.

A jegesmedve nemcsak biológiai szempontból figyelemreméltó, hanem a kultúrában is fontos szerepet tölt be: az eszkimó legendákban például úgy tartják, hogy vadászat közben a medve mancsával eltakarja fekete orrát, hogy ne árulja el magát – bár ezt a viselkedést még soha nem sikerült tudományosan igazolni.

Hazánkban is megcsodálhatjuk ezt a lenyűgöző állatot: a Nyíregyházi Állatpark otthont ad néhány példánynak, így testközelből ismerhetjük meg a sarkvidék királyát.

Az következő található táblázat a jegesmedvék növekedését mutatja be.