A PLC egy rövidítés, amely a Programmable Logic Controller szavak kezdőbetűiből tevődik össze. Ennek az eszköznek a segítségével lehet stabil ipari folyamatokat biztonságosan automatizálni. Számos PLC gyártó létezik ilyenek például:
Közülük a leghíresebb és legmegbízhatóbb a Siemens, viszont árban kicsivel drágábbak, mint a társai. Simens után az Omron következik, amely külső felépítésben eltérést mutat a Siemenshez képest, viszont szoftveres területen nagyon hasonlítanak egymásra (például: ugyan az az SR tároló, időzítők is ugyan azok, csak másképpen kell az időértéket meghivatkozni...).
PLC felépítését tekintve lehet moduláris és kompakt kivitelű. A belső felépítése PC-hez hasonlóan épül fel (mindegyik számolást végez), melyhez szükséges egy központi vezérlőegység (CPU), memória, bemenetek (pl: nyomógomb) / kimenetek (pl: dugattyú). Emellett rendelkezik tápellátó modullal és többféle kommunikációs porttal.
Utóbbi 10 évben kommunkációs területek PLC-nél nagyon sokat fejlődtek. A szoftver és a fizikális eszközök közötti megoldás lehet a profinet, WiFi (home office) vagy akár felhőalapú is, RS-232/RS-485, Mobil modem modulok, valamint kezdetleges (béta) jelleggel már az AI is kezd betörni az iparba. Megjegyezném, hogy Siemens PLC és annak szoftvere, mivel nagyon jogvédet, nehéz pontos eredményt kérni az AI-tól.
A PLC ciklusideje a program méretétől (nagyságától), kiválasztott funkcióktól pl: OB1 vagy Cycle -től is függ. Általánosságban elmondható, hogy egy korszerübb PLC például: S7-1500 0,1 - 0,5 ms alatt elvégez egy folyamatot. Erre nagyon oda kell figyelni, mert rossz programkód megírása esetén súlyos hibákhoz is vezethet.
Analóg és digitális jelek megkülönböztetése nagyon fontos. Digitális jeleknél 0 és 1 értéket vehet fel a jel, viszont analógnál bármilyen nagyságot felvehet (korláttól függően). Digitális jelekkel annyit tudunk elérni, hogy vagy elindul a folyamat vagy nem, azonbon fontos az is, hogy 0 értéken is számol a PLC (a folyamat lefutásnál figyelembe veszi). Az analóg folytonos idejű jelekkel pontosan megtudunk valamekkora értéket adni például: fordulatszám szabályozásnál (saját tapasztalatból kiindulva).
A PLC-s vezérléseket általában naplózzák, kimutatásokat készítenek. A folyamatok lebonyolítása érdekében illusztratív ábrákat is használnak pl: motor forgása, jelzőlámpa, sorompó működés stb... Erre a célra találták ki a HMI-t, mely mondhatni "kötelező" elem ilyen vezérlőknél. Jelentősen fejlődött ez is, melynek csak az ár szabhat határt.
A Simatic első programozott vezérlője (VPS) germániummal volt ellátva, melyet Simatic G névre kereszteltek, majd 1958. április 2. jelent meg a piacon. 1964-ben szilíciummal (N) látták el, majd később 1973-ban már integrál kivitellel volt kapható. Ebben az évben a nehézkes programozott vezérlőkről tértek át a Programozható Logikai Vezérlőkre (németül: SpeicherProgrammierbaren Steuerung röviden SPS, angolul Programmable Logic Controller azaz PLC).
Az első PLC sorozat az 1973-as Simatic S3 volt. Az 1979-es évben jelent meg a Simatic S5 család és világsikerü lett, ez 2020-ban futott ki (jól látható, hogy elég hosszú élettartamúak és megbízhatóak). A legelterjedtebb termékcsalád tag az S7 (1994), mely mai napig debütál és különböző változatai is vannak.
Összefoglaló táblázat:
| Simatic G | Simatic_N | Simatic S3 | Simatic S5 | Simatic S7 |
|---|---|---|---|---|
| 1958 | 1964 | 1973 | 1979 | 1994 |
Részletesebben a html oldalakon írok (némelyikről).