Két fő védekezési rendszer terjedt el a kosárlabdában. Az egyik az emberfogás (man-to-man defense), amely során minden védekező játékos felelős egy konkrét támadó játékos semlegesítéséért, őt követi és őrzi a pályán, bárhová is mozog. A másik alapvető stratégia a zónavédekezés (zone defense), ahol a védők nem egy adott embert, hanem a pálya egy-egy kijelölt területét (zónáját) védik, és azt a támadót fogják, aki belép az ő felelősségi körzetükbe. Mindkét taktikának megvannak az előnyei és hátrányai, és a csapatok gyakran váltogatják vagy kombinálják őket a mérkőzés alakulásától és az ellenfél játékától függően.
A támadási taktikák célja, hogy szervezett mozgásokkal, pontos passzokkal és a védőknek állított test-test elleni akadályokkal, azaz zárásokkal (elzárásokkal) megbontsák a védelmet és üres dobóhelyzeteket alakítsanak ki. Rengeteg különböző támadó figura (set play) létezik, amelyeket a csapatok begyakorolnak. Két gyakran említett alapfelállás például a "Diamond" (gyémánt) és a "Horns" (szarvak). A "Diamond" egy jellegzetes, általában 1-3-1 formációt (egy játékos fent, három középen, egy az alapvonal közelében) leíró elrendezés, amit gyakran használnak például alapvonali bedobások utáni játékoknál. A "Horns" egy modern és sokat használt felállás, ahol az irányító középen vezeti a labdát, két magasabb játékos a büntetővonal két felső sarkánál ("szarvak") helyezkedik el, a maradék két játékos pedig a pálya sarkaiban; ez a formáció rengeteg lehetőséget kínál az elzárás-leválás (pick-and-roll) játékokra és a kinti dobók megjátszására.Ezen kívül gyakori taktikák:
