Sokféle megközelítés létezik a Rubik-kocka kirakására. Hogy melyiket választjuk, merőben függ attól, hogy

• milyen szinten vagyunk?
• mennyi algoritmust szeretnénk fejben tartani?
• milyen gyorsan szeretnénk a kockát kirakni?
• mondjuk vakon, esetleg egy kézzel kívánjuk-e kirakni a kockát?

Egy megoldás a következőképpen néz ki: kiválasztunk egy alapszínt — mondjuk a fehéret —, melyből először egy keresztet rakunk ki úgy, hogy megkeresünk 4 egymásutáni olyan élkockát (ez az a kocka, amelynek csak két színe van), amelyben van fehér szín. Ezeket egymás után a fehér közép mellé juttatjuk úgy, hogy stimmeljenek az alattuk lévővel. Ha ez kész van, akkor a sarkokat rakjuk ki; így meglesz az első sor (illetve egy sor és a közép). Majd azt a négy élkockát az alsó sorból felhozzuk a második sorba; így már két sor van kirakva. Következő lépésként a fennmaradó négy élkockát a megfelelő helyre kell juttatni, majd a tökéletes pozícióba forgatni, ezután a sarkokat kell a helyükre tenni és megfelelően beforgatni.

Az egyik legelterjedtebb profi kirakási módszer a CFOP- vagy Fridrich-metódus, amely az 1980-as évek kezdetén számos Rubik-kocka versenyző innovációjának kombinációjából fejlődött ki, s melyet végül 1997-ben Jessica Fridrich publikált. E módszer használatával tartják jelenleg a világrekordot is.Ebben a metódusban a kereszt (Cross) után nem a sarkokat rakjuk a helyére, hanem él-sarok párokat alkotunk az úgynevezett easy case, és párosítás módszerekkel, más néven F2L. Ezután a felső rétegen kijött állást egy arra kitalált algoritmussal rendezzük össze úgy, hogy az összes olyan színű sarok és él felfelé nézzen. Ezt orientálásnak nevezzük. Összesen 57 orientáció létezik, tükörképekkel együtt. A sárga kockák ennél az állásnál mind a felső réteg tetején vannak, de még nincsenek pontosan egymás mellett; ezek elrendezését egy permutációnak nevezett algoritmussal hajtjuk végre, melyből 21 van összesen. Ha valaki gyorsan szeretné kirakni, meg kell tanulnia mind a 78 algoritmust, és ki kell találnia magának F2L algoritmusokat.

Vannak kevésbé elterjedt módszerek is, mint például a Roux metódus, ahol nem kereszttel kezdenek, és nem a sorokra, hanem a blokkokra építkeznek. Ezt a módszert Gilles Roux fejlesztette ki és tette közzé 2003-ban.